csusza A: 1793 tsuszát (Nszt.); 1836 Tsúsza (Kassai: Gyökerésző 5: 223) J: ’kockára v. csíkokra metélt tészta | Flekkerl, Nudel’
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A →csúszik-ból főnevesült folyamatos melléknévi igenév, -a képzővel; vö. →hulla, →inga. A megnevezés részben az étel ízletes, jóízű, részben a nedves, csúszós jellegén nyugszik. ∼ Idetartoznak: csuszkó ’egyfajta étel’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 27); csuszka ’ua.’ (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 223). A csusza ’csusza’, tkp. ’‹asztalon, pályán› csúszó labda’ (1900: Bánhidi: Sportny. 221) a sportnyelvben keletkezett, az alapige ’siklik, csúszik’ jelentése alapján. ≁ A (N.) csusza ’kocsány, csutka, csuhé; selyemszál ‹a kukoricacsövön›’ (1786: Nszt.) valószínűleg nem tartozik ide.
☞ EtSz.; MNy. 37: 118; TESz.; EWUng.→ csúszik