csúnya A: 1221/ ? Czuna [szn.] (VárReg. 364.); 1604 Czunya (Szenczi Molnár: Dict.); 1611 Czúnya (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. csunább (NyF. 20: 6) J: ‹mn› 1 1221/ ? ’durva, nyers | grob, roh’ (↑), 1604 ’ua.’ (↑); 2 1604 ’rút; gyalázatos | häßlich; schändlich’ # (↑); 3 1763 ’vad, veszett | wild, toll’ (EtSz.); 4 1844 ’nagyerejű; nagyfokú | sehr kräftig; hochgradig’ (Petőfi: ÖM. 1: 219) | ‹fn› 1749 ’szeméremtest | Scham 〈Körperteil〉’ (MNy. 37: 37) Sz: csúnyít 1645–1646 chúnittya (Zrínyi: MM. 1: 168) | csúnyul 1708 Eltsúnyúlok (Pápai Páriz: Dict. Exſordeſco a.)

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. kipcs. čonaq ’vágott fülű’; kaz. čunaq, šunaq ’(meg)csonkított, csonka, torz’, šunaq ’vágott fülű’; kirg. čunaq ’ua.’; [tisztázatlan eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak valószínűleg *čunaγ; a szóvéghez vö. →bóda, →csipa. Az elsődleges melléknév jelentésfejlődése a magyarban ’torz, alaktalan, formátlan’ > ’durva’ > ’vad’ > ’nagy erejű’ > ’utálatos’ lehetett.

☞ Nyr. 61: 115; TESz.; EWUng.