csuma × A: 1138/ ? Sumadí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1210 ? Cimoh [szn.] (OklSz.); 1211 ? Chema, [szn.]; Chima [szn.] (OklSz.); 1221 ? Chuma [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 173); 1456 k. Chÿmath (SermDom. 1: 410); 1585 Czima [olv. cima] (Cal. 283); 1792 Tsoma (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1803 Tsumma (Nszt.); 1838 Csuma (Tzs.); nyj. cumma (MTsz.) J: 1 1456 k. ’rügy; csíra | Knospe; Keim’ (); 2 1577 k. ’káposztatorzsa | Kohlstrunk’ (OrvK. 636); 3 1585 ’növényszár; csutka | Stengel; Butzen, Kolben’ (Cal. 1067); 4 1798 ’a kukoricacsövet borító levél 〈főleg száraz állapotban〉 | inneres Hüllblatt am Maiskolben’ (MNy. 70: 19)

Valószínűleg olasz jövevényszó. |  ≡  Ol. cima ’csúcs, ághegy’ [lat. cyma ’ua.; magzat; fiatal sarj, hajtás’ < gör. κῦμα ’ua.’].  ⌂  A csuma és →csoma alakjai összekeveredtek.

EtSz. 1. csima a.; TESz.; EWUng. címer¹, csemete, csoma