csukló A: 1647 tsitloibol (NySz.); 1716 csiklóbul (MNy. 75: 377); 1745 k. tsuklyóban (MNy. 75: 377); 1792 Tsukló (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1829 siklojaig (MNy. 71: 250); 1862 csikla (CzF.); nyj. csokló (ÚMTsz.) J: 1 1647 ’ízület, csontok kapcsolódásának helye | Gelenk’ (↑); 2 1745 k. ’a kézfej és az alsó kar kapcsolódásának helye | Handgelenk’ # (↑); 3 1887 ’vájat a csónak oldalán az evező beillesztésére; vmely szerkezet két alkotórészének olyan találkozása, amely elfordulást tesz lehetővé | Dolle; Gelenk 〈in der Technik〉’ (Nyr. 16: 559) Sz: csuklós 1767 Tsiklós (Pápai Páriz–Bod: Dict.)

Belső keletkezésű, valószínűleg egy származékszó szófajváltása. |  ⌂  A →csuklik² (→csukik) szóból főnevesült folyamatos melléknévi igenév lehet -ó képzővel. A 2. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett. A 3. jelentés metafora. A magyarázat nehézsége, hogy a szó időrendben korábbi adatolású, mint a feltételezett alapszó.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ csukik