csuklik¹ [1] A: 1279 Chykloupotok [sz.] [hn.] (MNy. 10: 39); 1405 k. ſoklok (SchlSzj. 360.); 1585 Tsuklok (Cal. 983); 1604 Czuklom [▽] (Szenczi Molnár: Dict. Singúltio a.); 1708 tsukolva [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1794 tsuklyás [sz.] (NSz.) J: 1 1279 ? ’rekeszizma hirtelen összerándulásával sajátos hangot ad | glucksendes Geräusch geben; schlucksen’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1510 ’zokog | schluchzen’ (MargL. 4v); 3 [el~ik, meg~ik] 1794 ’csuklásszerűen elakad 〈hang〉 | jmdm versagen 〈Stimme〉’ (Nszt.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, a csuklás hangjának, ill. a csuklással járó izomrándulásnak a kifejezésére. A szóvég: -l mozzanatos igeképző.  ⌂  Az ikes ragozás E/3. személyű -ik raggal ellátott tövének a hasonló jelentéséhez vö. (N.) csukik ’csuklik’  (ÚMTsz.).  ≋  Hasonló hangalakú és jelentésű szavak: ném. schulcken ’csuklik’; szlk.  (N.) čikútkat' sa ’ua.’; ném. schluchzen ’hangosan sír’.  ⚠  A →csuk-kal, ill. a →csukik-kal való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.