csukik ∆ A: 1578 meg czokec [▽] (Bornemisza: ÖrdKís. 135); 1954 kicsukik (ÚMTsz.) J: [főleg meg~, ki~] ’megtörik, behajlik; kificamodik | einknicken; sich verrenken’
csuklik² [1] A: 1804 tsuklanak (Nszt.), de vö. →csukló; 1863 csuklik [▽] (Kriza [szerk.] Vadr. 494); 1959 csukoljék (ÉrtSz.) J: 1 [főleg össze~] 1804 ’a forgóízületnél, forgócsontnál hirtelen meghajlik, megrogyik, megtörik 〈testrész, rendszerint elerőtlenedés következtében〉; kificamodik, kitekeredik | einknicken; sich verrenken’ # (↑); 2 1872 ’csukódik 〈szempilla, szem〉 | sich schließen 〈Augenwimper, Auge〉’ (NSz.)
A szócsalád alapja, a csukik szóhasadás eredménye. | ⌂ A →csuk-ból E/3. személyű ikes -ik személyraggal. A →csuk párhuzamos alakja, amellyel ellentétben ennek tárgyatlan-visszaható funkciója van.
A csuklik² származékszó. | ⌂ A csukik-ból keletkezett -l mozzanatos igeképzővel.
A szócsaládhoz még | ⚠ A →csetlik-botlik, ill. a →csuklik¹ szavakkal való összefüggése kevésbé valószínű.