csuk A: 1720 k. bécsuktak (Thaly: Adal. 1: 186) J: 1 1720 k. ’〈vkit vhova〉 bezár | einsperren’ # (↑); 2 1754 ’〈ajtót, ablakot stb.〉 berekeszt | (die Tür, das Fenster usw.) schließen’ # (NSz.); 3 1804 ’(szemet) lehuny | die Augen schließen’ # (Nszt.); 4 1851 ’(szájat, ajkakat) összezár | den Mund schließen’ # (Nszt.); 5 1907 ’〈üzlet, intézmény〉 nyitvatartási idő végén zár 〈tárgyatlan〉 | nach Geschäftszeit schließen 〈intrans.〉’ (Nszt.) Sz: csukódik 1780 tsukódott [sz.] (NyF. 50: 28)

Bizonytalan eredetű, talán örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. jur. takal- ’elrejt, eldug’; szelk. čak͔ača- ’becsuk, elzár’; kam. taktə- ’becsuk, zár’; stb. [uráli *čukka- ’elzár, eldug’].  ⌂  A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →akaszt, →gyökér stb. Az egyeztetést gyengíti a magyar ige kései adatolhatósága, valamint az uráli *č-nek a magyarban szabálytalan szó eleji cs megfelelése a várható s helyett. Ez utóbbi talán a magyarban megfigyelhető cs ~ s váltakozással magyarázható; vö. →csekély ~ →sekély, →csillog ~ →sajog¹ stb.  ⚠  Onomatopoetikus szóként való magyarázata aligha valószínű.

☞ Paasonen: Beitr. 60; NyK. 59: 215; MSzFE.; TESz. csuk¹ a.; EWUng.→ csokor, csukik, csukorgat, csuporít, zsugorogUN UEW. № 117