csuhé × A: 1828 e. csuhéja (Nszt.); 1836 Tsiva (Kassai: Gyökerésző 5: 204); 1839 csuha (EtSz.); 1895 csuhéj (PallasLex. XXX a.); nyj. súh (MTsz.) J: 1 1828 e. ’a kukoricacsövet borító levél 〈főleg száraz állapotban〉 | inneres Hüllblatt am Maiskolben’ (↑); 2 1891 ’kukorica selyme | Seide am Maiskolben’ (Nyr. 20: 431)
Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tőből keletkezett származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Feltehetőleg egy -é, ill. -a képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése; vö. →fene, ill. →csusza stb. Az is lehetséges azonban, hogy az a-s változatok a →csuha hatására jöttek létre. A tő összefügghet a →suhog szócsaládjának tövével. ≂ Tisztázatlan idetartozású: (N.) csuhit, csuhu ’kákaféle vízinövény’ (EtSz. csuhu a.). ⚠ Aligha helytálló az a magyarázat, amely szerint a csuhé szóhasadással keletkezett a →csuha főnévből.
☞ NNyv. 2: 230; TESz.; MNy. 64: 140; EWUng.→ suhog