csuha A: 1494–1495 chuha, chwha (Neumann: Registrum 2973.); 1504 Choham [lat. végződéssel] (OklSz.); 1516 Choha (OklSz.); nyj. Csuhé, csuva (MTsz.) J: 1 1494–1495 ’felsőruha | Überkleid’ (↑); 2 1763 ’köpönyeg; szűr | Mantel; ungarischer Bauernmantel’ (EtSz.); 3 1784 ’dolmány; zeke | Dolman; Wams’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 44); 4 1835 ’szerzetesi ruha | Kutte’ (Kunoss: Gyal. Reverenda a.); 5 1860 ’szarvas bőre | Hirschfell’ (Nszt.) Sz: csuhás 1604 Czuhas ’csuhát viselő 〈személy〉 | eine Kutte tragend 〈Pers〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1871 ’pap, szerzetes | Pfaffe’ (BpKözlöny 1871. ápr. 20.: 2064)

Oszmán-török eredetű. |  ≡  Oszm. c̦uha ’kelme’, (R.) c̦oha, c̦oka ’ua.’, (N.) c̦oka ’házi gyapjúból készített kabát’ [? < újperzsa čūḫā ’gyapjúruha’].  ≋  Megfelelői: albán c̦ohë ’kelme’; szbhv. čoha ’ua.; egy fajta ruha’; le.  (R.) czuha, czucha ’hosszú prémkabát’; stb.  ⌂  Kereskedelmi úton még a török hódítás előtt 1526 e. bekerült a magyarba.

☞ NyK. 34: 197; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 817; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 111; EWUng.