csúcs A: 1305 Chuch [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 139); 1536 chuchos [sz.] (NySz.); 1585 tsúts (Cal. 19) J: 1 1305 ? ’vminek a hegye | Spitze’ # (↑), 1536 ’ua.’ (↑); 2 1305 ? ’vminek a legmagasabb, kiálló része | Gipfel’ # (↑), 1585 ’ua.’ (SzT.); 3 1604 ’dudor | Wulst’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1644 ’csücsök | Zipfel’ (SzT.); 5 1758 ’csúcspont | Höhepunkt’ # (NSz.); 6 1763 ’gúla | Pyramide’ (NSz.); 7 1784 ’kúp 〈mértani test〉 | Kegel 〈Geom〉’ (Nszt.); 8 1793 ’vminek a kinyúló része | Fortsatz’ (NSz.); 9 1807 ’bibe | Narbe 〈in der Blüte〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: csúcsos 1452 ? Chwchws [szn.] (OklSz.); 1536 (↑) | csúcsosodik 1784 tsútsoſodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 13)

Bizonytalan eredetű, talán örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. md.  (E.) ćoćańa ’vminek a legmagasabb, kiálló része; hegyes, éles’ [fgr. *ćuća ’kiálló, kinyúló rész’]. Eredetileg igenévszó lehetett; vö. →csucsorodik.  ⌂  Az egyeztetés gyengéje, hogy csak két, viszonylagosan távoli rokonsági fokon álló nyelv adatai vonhatók ide.  ⚠  Onomatopoetikus magyarázata kevésbé valószínű.

☞ FUF. 11: 186, 19: 158; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ csicskás, csicsóka, csucsorka, csucsorodik, csűcsUN UEW. № 72