csömör A: 1135/ ? Chemer [hn.] (MNL (OL) 5775); 1138/ ? Simur [hn.] (MNy. 32: 133); 1221/ ? Chumur [szn.] (VárReg. 103.); 1553–1561 csemer [✐] (MonÍrók. 3: 20); 1563 csömör [✐] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289); 1566 meg czoͤmerleném [sz.] (Heltai: Fab. 110); nyj. csëmël (MTsz.) J: ‹fn› 1 1135/ ? ’egy fajta gyomorbetegség; fizikai undor | Art Magenkrankheit; Übersättigung’ # (↑), 1553–1561 ’ua.’ (↑); 2 1135/ ? ’bőr alatti csomó | Knoten unter der Haut’ (↑), 1560 ’ua.’ (GyöngySzt. 4528.); 3 1660 ’ellenszenv | Widerwille’ (NySz.) | ‹mn› 1786 ’undok | ekelhaft’ (Nszt.) Sz: csömörlik [ma meg~] 1558 csömörlés [sz.] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →sömör-ből keletkezett. A szó eleji cs : s szembenállást mutató szóhasadáshoz vö. →csekély : →sekély, →csillog : →sajog¹ stb. A főnévi 1. jelentés metonímia az eredeti 2. jelentésből, mivel a mértéktelen vagy mohó étkezés, ill. valamilyen ártalmas étel fogyasztása kiütést, száj környéki hólyagocskákat okozhat. A korai helynévi adatok bizonytalan idetartozása némi szótörténeti nehézségeket hordoz magában. 2 Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. čemer ’keserűség; epe; bánat’, (Kaj) ’méreg; undor’; szlk. čemer ’egy fajta betegség, amelyet a vér megalvadása okoz’; or.  (N.) чéмep ’fej-, has-, derékfájás; butacsira ‹lóbetegség›’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. óind kámalam ’lótuszvirág’; ném.  (ófn.) hemera ’hunyor ‹növény›’; stb.]. A szláv szavak eredeti jelentése ’hunyor ‹egy fajta mérgező növény›’. Ezért ennek a származtatásnak jelentéstani nehézségei vannak, ugyanis a magyar és a szláv jelentések között lényeges különbség van.

☞ EtSz.; MNy. 36: 135; Kniezsa: SzlJsz. 618; TESz.; EWUng.→ sömör