csökönyös A: 1808 Tsökönyös (Sándor I.: Toldalék 406); 1818 tsökönös (Márton J.: MNSz.–NMSz. Rōbŏrōsus a.); nyj. csëkënyës (Nyatl.) J: 1 1808 ’helyéből kimozdulni nem akaró 〈állat, különösen ló〉 | störrisch 〈Pferd〉’ # (↑); 2 1808 ’nyakas, makacs 〈ember〉 | halsstarrig 〈Mensch〉’ # (↑)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Talán a →csökik  (R.)csökön ’megijed’ változatának -ő képzős folyamatos melléknévi igenevéből keletkezett -s melléknévképzővel; vö. még (N.)csekkenő ’csökönyös ‹ló›’. A csökönyös alak a szó belseji ő rövidülésével keletkezhetett. 2 Török jövevényszó magyar képzővel. |  ≡  Vö. csuv. čăxǎm; tat.  (Kaz.) čïgïn; stb.: ’csökönyös ‹ló›’[< török *čïq- ’kimegy, halad’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *čïqïn lehetett. Ennek alapján török ï > m. i > ë > ö hangváltozással számolhatunk. A szó belseji ny palatalizálódással keletkezett. A végződés -s melléknévképző, amely formailag is a melléknevek osztályába illesztette a szót. A szó kései adatolhatósága gyengíti ezt a származtatást.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ csökik