csődör A: 1247 k. ? Chudur [hn.] (ÓMOlv. 98); 1521 Czewder (OklSz.); 1541 Chederth (OklSz.); 1568 czödür (NySz.); 1594 chjeödeőr (SzT.); 1654 csüdere (SzT.) J: 1 1247 k. ? ’ménló | Hengst’ (↑), 1521 ’ua.’ (↑); 2 1901 ’nagy nemi képességét gátlástalanul kiélő férfi | Hurer’ (Nyr. 30: 442)
Bizonytalan eredetű, talán török jövevényszó. | ≡ Vö. csag. čavdur ’csődör, mén’ [vö. csag. čaudur- ’(fel)nyerít, vihog’ < csag. čav, čau ’hang, beszédhang’]. ⌂ A magyarba talán egy kun *čäüdür kerülhetett át, ám a származtatást jelentősen nehezíti az a körülmény, hogy a magyar szó előzményének tekinthető ilyen alakot nem tudunk kimutatni; de vö. →csősz. Művelődéstörténeti okokat tekintve a kunból való átvétellel is számolhatunk.
☞ MNy. 39: 26; TESz.; Ligeti: TörK. 124, 244; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.