cső [7/1] A: 1262 ? Chw [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 230); 1262/ ? Cheu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 230); 1288 ? Chuu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 230); 1319 Chenkut [ɔ: Cheukut] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 225); 1481 chew (OklSz.); 1513 ? chewes [sz.] [hn.] (MNy. 10: 182); 1528 Czw [hn.] (NévtD. 7: 19); 1544 czeuest [sz.] (OklSz.); 1603 czivek (NySz.); 1604 Czév (Szenczi Molnár: Dict.); 1611 czoͤv (Szenczi Molnár: Dict.); 1621 Czuͤv (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. csé, csí (ÚMTsz.) J: 1 1319 ’folyadék, gáz stb. áteresztésére használatos henger alakú, üreges tárgy | Rohr’ # (↑); 2 1481 ’cséve, üreges hüvely, amelyre fonalat gombolyítanak | Weberspule’ (↑); 3 1560 ’lőfegyver csöve | Lauf 〈einer Schusswaffe〉’ (Saád: TüzérsSz. 42); 4 1585 ’síp | Pfeife’ (Cal. 421); 5 1585 ’szívócső | Heber’ (Cal. 984); 6 1665 ’kukoricacső | Maiskolben’ # (Balassa I.: Kukorica 98); 7 1668 ’távcső | Fernrohr’ (NySz.); 8 1772 ’〈emberi, állati testben〉 vmely üreges, csőszerű szerv | rohrförmiges Organ des Menschen, eines Tieres’ (Nszt.); 9 1794 ’bab-, borsó-, paprikahüvely | Bohnenhülse, Erbsen- od. Paprikaschote’ (Nszt.); 10 1871 ’elektroncső | Elektronenröhre’ (Nszt.); 11 1888 ’a kemence, a tűzhely sütője | Backröhre des Ofens’ (Nyr. 17: 525) Sz: csöves 1513 ? [hn.] (↑); 1544 ’csővel ellátott, azzal rendelkező vmi | mit einem Rohr versehen’ (↑); 1958 ’állandó lakhely nélküli személy; csavargó | Pennbruder; Landstreicher’ (Nszt.) | csövecske 1577 k. cÿeweͦchken (OrvK. 47) | csövez 1863 ’csővel lát el vmit | etw mit einem Rohr versehen’ (Nszt.); 1937 ’lecsapol, vizet levezet | dränieren’ (Sauvageot: MFrSz. csövezet a.) | csövez(ik) 1967 ’a szabadban, alkalmi szálláson éjszakázik | im Freien, in Gelegenheitswohnungen nächtigen’ (Nszt.) R: csőstül 1735 csŭstül ’(kukorica)csővel együtt | mit Kolben 〈Mais〉’ (MNy. 55: 547); 1846 ’bőségesen | in Hülle und Fülle’ (Nszt.)

Déli szláv vagy nyugati szlávjövevényszó. |  ≡  Blg. цeв ’orsó, cséve; üreges (fa)ág, növényi szár; lőfegyver csöve’; szbhv. cev ’cső; lőfegyver csöve; orsó, cséve; sípcsont’; cseh (R.) ciev ’cső’; plb. cev ’cséve’; stb. [eredetéhez vö. →cséve].  ≋  Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A szó eleji szláv c > m. cs hangváltozáshoz vö. →császár, →csép stb. A 6. jelentés metafora a 2. jelentésből. A 10. jelentés a ném. Röhre ’cső; elektroncső; stb.’ hatását tükrözheti. A csöves ’állandó lakhely nélküli személy’ és a csövez(ik) származékok keletkezésének az a szemléleti alapja, hogy a fedél nélküli emberek gyakran cső alakú hidak alatt húzták meg magukat; ehhez vö. csőlakó’állandó lakhely nélküli személy’ (1956: Nszt.).

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 143; TESz.; EWUng.→ alag-, cséve, csőr, gór-, lát-, lég-, táv-