csótár¹ ∆ A: 1547 chwtar (Kakuk: ÉlOsm. 114); 1553 chÿolthar (MNy. 10: 39); 1558 chotartul (MNy. 12: 34); 1613 csujtárokkal [?✐] (MonÍrók. 7: 239); 1630 Cziultar Czaprangot (SzT.) J: 1 1547 ’díszes lótakaró | Schabracke’ (↑); 2 1750 ’〈lószerszámon〉 cafrang, sallang | Behang 〈am Pferdegeschirr〉’ (Wagner: Phras. Phaleratus a.)
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. c̦ultār, c̦uldār, (R.) c̦oltar: ’nyeregtakaró’ [? < újperzsa ǰull ’ua.’]. ≋ Megfelelői: rom. cioltar ’ua.’; blg. (R.) чyлтáp, чoлтáp ’ua.’; le. (R.) czoldar ’ua.’; stb. E szónak és a ném. (kfn.) kulter, gulter ’bélelt paplan’, fr. (ófr.) coultre ’ua.’ szavaknak a viszonya tisztázatlan. ⌂ A 2. jelentés valószínűleg a sujtás (→sújt) hatására keletkezett. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (R.) čoltar, čuntar ’(ló)takaró, pokróc’.
☞ EtSz.; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 114; Mollay: NMÉr.; EWUng.