csoszog A: 1086 ? Chozug [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1529 e. czozogaſat [sz.] (VirgK. 42); 1680 k./ csuszog (MNy. 28: 318); 1832 Tsorszog (NSz.); 1851 csoszongott (NSz.) J: ’talpával a földet súrolva jár, megy | schlurfend gehen’

csosz × A: 1602 Csoszó [✐] [sz.] [szn.] (OklSz.); 1748 tsoszsza (NSz.) J: 1 1602 ? ’talpával a földet súrolva jár, megy | schlurfend gehen’ (↑), 1748 ’ua.’ (↑); 2 1902 ’közösül | koitieren’ (Nyr. 31: 468)

csosszant × A: 1838 Csosszantani (be) [sz.] (Tsz.) J: 1 1838 ’talpával a földet súrolva jár, megy | schlurfend gehen’ (↑); 2 1847 ’csoszogtat | latschen lassen’ (NSz.)

csosszan × A: 1841 csosszant (NSz.) J: 1 1841 ’〈kedv stb.〉 kerekedik, támad | anwandeln 〈Lust usw.〉’ (↑); 2 1843 ’vmi csurran-cseppen | etw fällt (auch für ihn) ab’ (NSz.); 3 1862 ’megcsúszik; csúszni kezd | ausgleiten; zu gleiten anfangen’ (CzF.)

A szócsalád alapja, a csosz onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Összefügg a →csesz és →csúszik igékkel, valamint a →csiszol tövével. Bizonyosan igen régi szó, mivel képző nélküli onomatopoetikus ige, de sokáig nem volt adatolható, mivel csak a nyelvjárásokban fordult elő. A csosz 2. jelentése eufemizmus.

A csoszog, csosszant és csosszan származékszók. |  ⌂  A csosz-ból keletkeztek gyakorító, mozzanatos-műveltető és mozzanatos képzővel.

A szócsaládhoz még |  ∼  Ugyanebből a tőből más igeképzőkkel keletkezett szavak: csusztogat  (1594 e./: Balassi: Camp. 11); csosztat  (1842: NSz.); csoszlik: ’csoszogva megy’  (1845: NSz.); továbbá csosszint ’hanyagul odaad’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 511). A csöszög ’csoszogva megy, jár’ nyelvjárási szó a csoszog palatális párja.

☞ EtSz.; TESz. csöszög a. is; EWUng.→ csesz, csiszol, csúszik