csóró A: 1602 ? Csóré [✐] [szn.] (OklSz.); 1607 ? chore [szn.] (SzT.); 1650 csore (SzT.); 1731 ? Csóréj [szn.] (MNy. 62: 96); 1778 tsóré (MNy. 6: 86); 1836 Csóri (Kunoss: Szóf.); nyj. csóró, csorró (MTsz.) J: ‹mn› 1 1602 ? ’meztelen | nackt’ (↑), 1778 ’ua.’ (↑); 2 1602 ? ’szegény | arm’ (↑), 1884 ’ua.’ (NSz.); 3 1890 ’barnabőrű; cigányos | dunkelhäutig; zigeunerhaft’ (Nyr. 19: 189); 4 1890 ’félkegyelmű | blödsinnig’ (Nyr. 19: 576) | ‹fn› 1 1650 ’cigány | Zigeuner’ (↑); 2 1863 ’legényke | Bürschchen’ (MTsz.)
Cigány jövevényszó. | ≡ Cig. čor(r)o ’szegény, szűkölködő, szükséget szenvedő’ [?indoeurópai eredetű; vö. esetleg: →csór]. ⌂ A szóvégi é vagy cigány vokatívusz vagy a →purdé hatására utal. A melléknévi jelentésekben szóhasadás kialakulása mutatkozik; az 1. jelentés inkább a csóré változathoz, a 2. jelentés inkább a csóró változathoz kötődik.