csormolya × A: 1708 Tsormolya (Pápai Páriz: Dict.); 1751 csörmölös [sz.] (MNy. 75: 377); 1783 Tsermely (NSz.); 1785 tsurmojás [sz.] (NSz.); 1791 tsermelye, tsörmölye (Szily: NyÚSz. 37); 1792 Tsormoly (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1798 Tsermellye (NSz.); 1807 Tsermolya (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1839 csermillye (MTsz. 1: 298); 1862 csėrmėlye (CzF. 1: 968); nyj. csermény, csermënye, csirmolya (ÚMTsz.); csermulyás [sz.] (Nyr. 29: 17); csermülle (NyF. 17: 36) J: 1 1708 ’bíborvörös virágú gyomnövény 〈vetésekben, irtásokon〉, melynek a lisztbe őrölt magva a kenyeret sötétkékre festi | Kuhweizen (Melampyrum)’ (↑); 2 1708 ’mécsvirág | Marienröschen’ (↑); 3 1708 ’légyfogó 〈növénynévként〉 | Hohldotter’ (↑); 4 1751 ’üszög 〈búzában, kukoricában〉 | Kornbrand 〈Pilz〉’ (↑); 5 [ ~fű] 1836 ’csörgő kakascímer | Klappertopf’ (Kassai: Gyökerésző 5: 216); 6 1900 ’kalinca ínfű | Ackergünsel’ (Nyr. 29: 17); 7 1908 ’konkoly | Kornrade’ (MNy. 4: 31); 8 1914 ’apró búza | kleinkörniger Weizen’ (Herman: Pászt. 674)

Jövevényszó, valószínűleg szláv, esetleg szlovák eredetű. |  ≡  Szlk. čermeľ, (N.) čermel, čermuľa; – szbhv.  (N.) črmanj: ’bíborvörös virágú gyomnövény’ [< szláv *cьrmь ’vörös festéket szolgáltató pajzstetű’]. A növény megnevezésének alapja a virágzat rikító piros színe.  ⌂  A származtatás nehézségét a szláv változatok csekély számú adatoltsága és a magyar két- és háromszótagú változatok egymáshoz való tisztázatlan viszonya okozza.  ⊚  A szó a botanikai szaknyelvben is él.  ≁  Az 1261-ből adatolható Chermele  [hn.] (→csermely) ugyanerre az etimonra megy vissza, de mivel szláv névadáson nyugszik, ez a helynév szótörténeti tekintetben nem függ össze a csormolya szóval.  ⌂⇒  A magyarból: rom. ciormoiag ’csormolya’.

☞ EtSz. csermelye a.; Kniezsa: SzlJsz. 613; TESz.; EWUng.→ csermely, rénye