csór A: 1890 csór (Nyr. 19: 188) J: ’lop; szerez | klauen; stehlen’
Cigány jövevényszó. | ≡ Cig. tšōr- ’lop’ [indoeurópai eredetű; vö. óind corayati ’ua.’, caura ’tolvaj’; hindi čōr ’ua.’]. ≋ Megfelelői más nyelvekben is argó szóként: ném. (R.) dschor, schornen, geschoren; cseh čór: ’lop’. ⌂ Elterjedését talán a csór ’ua.’ (→csavar) is elősegítette. ∼ Idetartoznak: csóreszol ’lop, elemel’ (1898: Dobos: DiákSz.); csórel ’ua.’ (1900: Nyr. 29: 47); csóresz, csóriscol ’ua.’ (1913: MNy. 9: 381, 426).
☞ Nyr. 43: 440; TESz.; EWUng.→ csóró