csonka A: 1208/ ? Chonka [szn.] (Fejér: CD. 3/1: 62); 1264 Chunkawar [ɔ: Chunkanar] (EtSz.); 1533 Czonka (Murm. 857.) J: ‹mn› 1208/ ? ’megcsonkult | verstümmelt’ # (↑), 1264 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1527 ’megcsonkult ember | verstümmelter Mensch’ (ÉrdyK. 402) Sz: csonkul 1553/ chonkulanac (Tinódi: Cronica B2a) | csonkít 1594 e. chionkittiak [t-j] (Balassi: Camp. 11)

csonk A: 1838 Csonkolni [sz.] (NSz.); 1843 Csonk (Bugát: Szóhalm.) J: 1 1838 ’törzs, törzsök | Rumpf, Stumpf’ (↑); 2 1872/ ’kar-, lábcsonk, amputáció utáni végtagmaradvány | Arm-, Beinstumpf, Amputationsrest’ (TESz.) Sz: csonkol 1838 [sz.] ’megcsonkít | verstümmeln’ (↑)

A szócsalád alapja, a csonka olasz jövevényszó. |  ≡  Ol., (R.) cionco, cionca [nőnem] ’(meg)csonkított, csonka, amputált’, (rom.) ’megmerevedett; eltorzult, nyomorék’, (vel.) ciompo ’béna; nyomorék’ [tisztázatlan eredetű].  ≋  Megfelelői: albán cung ’csonka’; rom. cionc, ciung, ciunt ’ua.; eltorzult, nyomorék’.

A csonk elvonás eredménye. |  ⌂  A csonka szóból keletkezett, részben a népnyelvben, részben nyelvújítási alkotásként.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: csonkabonka ’(meg)csonkított, csonka’  (1527: ÉrdyK. 468); az ikerszó utótagja játszi szóalkotással keletkezett a csonka alakból.

☞ EtSz.; TESz. csonkabonka a. is; EWUng.→ tonka