csoma × A: 1630 k. csomában [✐] (NyK. 73: 91); 1742 csumás [sz.] (Bakos F.: REl. 230) J: 1 1630 k. ’pestis; járvány | Pest; Seuche’ (↑); 2 1840 ’kolera | Cholera’ (Bakos F.: REl. 229); 3 1842 ’〈szitokszóként〉 | 〈als Schimpfw.〉’ (NSz.); 4 1881 ’ijesztő jelenség, szörnyeteg | Schreckbild, Ungetüm’ (Nyr. 10: 525); 5 1897 ’diftéria | Diphtherie’ (Nyr. 26: 419); 6 1906 ’madárijesztő | Vogelscheuche’ (NyF. 29: 29); 7 1908 ’〈kukorica〉üszög | Maisbrand (Ustilago reiliana)’ (MNy. 4: 140)

Román jövevényszó. |  ≡  Rom. ciumă, [végartikulussal] ciuma ’pestis; a pestis démona; szörnyeteg; csapás, szerencsétlenség; kukoricaüszög’ [bizonytalan eredetű, esetleg a lat. cyma ’fiatal sarj; kidudorodás’ továbbélése].  ≋  Megfelelői: oszm. c̦uma ’pestis’; blg. чyмa ’ua.’; szbhv. čuma ’ua.’; stb.  ⌂  Az eredeti változat a csuma lehetett, a csoma alak esetleg a →csomó hatására keletkezett: a pestis jellemző tünete a nyirokcsomók megduzzadása. A szóvégi a-hoz vö. →áfonya, →cimbora stb.

☞ EtSz.; Pais-Eml. 402; NyIrK. 4: 302; TESz.; EWUng.→ csuma