csokor [4] A: 1570 ? Chyokor [szn.] (MNy. 7: 174); 1591 czokor (MNy. 42: 77); 1602 Cziukor [szn.] (OklSz.); 1732 csokros [sz.] (SzT.); nyj. csokort [□] (ÚMTsz.) J: 1 1591 ’madárraj; csoport | Vogelschwarm; Gruppe’ (↑); 2 1766 ’virágfürt; virágcsokor, bokréta | Büschel; Strauß’ # (NSz.); 3 1788 ’bojt | Quaste’ (Nszt.); 4 1792 ’fodor | Krause’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1834 ’szalagcsokor | Bandschleife’ (Nszt.); 6 1904 ’halom | Haufen’ (ItK. 14: 160)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, de keletkezésmódja bizonytalan. |  ⌂  Nem dönthető el, hogy a →csuk-ból keletkezett származékszó, vagy éppen elvonás a →csuk valamelyik igei származékából (hasonló elvonásokhoz vö. →hunyor, →kotyor stb.). A szócsaládban névszói és igei származékok egyaránt vannak: →csoport, →csukorgat, →csuporít. A feltételezett igenévszók eredeti jelentése ’tömeg, köteg, csomó, nyaláb’, ill. ’összeprésel, felhalmoz’ lehetett. 2 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (S.), (P.) ćuke̮r ’csoport, raj ‹állaté›; tömeg ‹embereké›’, (Sz.) ćuke̮rt- ’felhalmoz, összegyűjt’ [fgr. *ćukkɜ(-rɜ) ’csoport, raj’]. Eszerint az -r névszóképző talán már a finnugor alapnyelvben a tőhöz járult. A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →csókol, →csuk stb. ▣  ⌂  A szó alaki felépítése nagyon régi eredetre utal, bár csak a 18. sz. végén került át a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe.  ∼  Idetartozik: csokréta ’virágcsokor’  (1889: Nszt.), amely a csokor és →bokréta szavakból keletkezett szóvegyüléssel.  ⌂⇒  A magyarból: rom. ciucure ’rojt, bojt’.

☞ FUF. 11: 198; Nyr. 41: 135; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ csukUN UEW. № 76