csócsál × A: 1808 Tsótsálni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); nyj. csúcsáll (ÚMTsz.) J: ’majszol; 〈kisgyermekek számára〉 előre megrág | pappen; vorkauen 〈für ein Kleinkind〉’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A csámcsogó rágás hangjának utánzására keletkezett. A végződés -ál gyakorító képző. Hasonló hangszerkezetű és jelentésű: ol. (pad.), (vic.) cinciar ’szopik, szürcsöl’, (giul.) ciociare ’szopik ‹mellből›, szürcsöl’ stb. ∼ A csócsa ’előre megrágott étel ‹kisgyermeknek›’ (1829: EtSz. csócsa a.) elvonással keletkezett a csócsál-ból.
☞ EtSz. 1. csócsa a.; TESz.; EWUng.