csivikel × A: 1802 Tsivikol (NSz.); 1804 tsivakoltak (NSz.); 1895 csivikel (NSz.) J: ’csipog, csicsereg | piepsen, zwitschern’
csivitel A: 1815 csevetélö́ [sz.] (Nszt.); 1815–1853 csevetelne (Nszt.); 1831 csevetöl (Kreszn.); 1853 csevetültem (NSz.); 1862 csevetėl (CzF.); 1959 csivitel (ÉrtSz.); nyj. csebetöl, csevetűll (ÚMTsz.); csivatónyi [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1815 ’cseveg; fecseg | plaudern; schwatzen’ (↑); 2 1908 ’csahol | kläffen’ (MNy. 4: 138); 3 1915 ’csicsereg | zwitschern’ # (Nyr. 44: 425)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →civakodik szócsaládjával valamint a →cseveg, →csipog stb. szavakkal függ össze. A szóvég gyakorító képző.
☞ EtSz. csevetel a., csivog a.; TESz. csivitel a.; EWUng.→ civakodik, cseveg, csipog