csitít A: 1572 chytetotta (SzT.); 1573 chititotta (SzT.); 1582 cittitást [sz.] (NySz.); 1631 czidittia vala [t-j] (SzT.) J: ’megnyugtat, csillapít | beschwichtigen’ #

csitt A: 1693/ Tsitt (MNy. 74: 508); 1708 Tsit patt (Pápai Páriz: Dict. Bat! a.) J: ‹isz› 1693/ ’pszt | pst’ (↑) | ‹fn› 1838 ’egy fajta kártyajáték | Whistspiel’ (Tzs.)

csitol × A: 1728 csitolni [sz.] (SzT.) J: ’megnyugtat, csillapít | beschwichtigen’

csitul A: 1839 csituljon (Nszt.) J: ’lecsendesedik, lenyugszik | still werden, sich legen’ #

Valószínűleg a szócsalád alapja, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A szótő összefüggésben áll a →csi és a →csihad stb. szócsaládjával is. A szóvégek különféle igeképzők.

A csitt valószínűleg elvonás a szócsalád igéiből. |  ⌂  A főnévi jelentés jelentésátvétel az ang. whist ’csendes, csend; elhallgattat; whist-játék’ szóból származik.

A szócsaládhoz még |  ≋  Hasonló indulatszó más nyelvekben is: ol. zit; szlk. cit, čit; stb.: ’pszt!’.  ∼  Korai adatok ugyanebből a tőből másik képzővel: csittehenedik ’hallgat’ (cʒÿtteheneduen  [sz.]  (1372 u./: JókK. 41), ill. csittenet ’csend’ (cʒyttenetett  (1372 u./: JókK. 135)). Idetartozik még: csittogat ’elcsitít, elcsendesít’  (1891: NSz.).  ≂  chittuſ  [hn.]  (1146: MNL (OL) Dl. 206814)

☞ EtSz. csitt a.; TESz. csitt a.; EWUng.→ csi, csihad, csikó