csiszol A: 1476 Chysolo [sz.] [szn.] (MNy. 6: 180); 1517 meg chÿzoltak (DomK. 157); 1566 csuszszolás [sz.] (NySz.); 1803 tsúszolódik [sz.] (EtSz.); 1810 Tsíszolok (NSz.); 1862 csiszel (CzF.) J: 1 1476 ? ’egyenletesre simít; dörzsöl | schleifen; reiben’ # (↑), 1517 ’ua.’ (↑); 2 1604 ’fényesít | polieren’ # (Szenczi Molnár: Dict.) Sz: csiszoló 1476 [szn.] (↑) | csiszolt 1851 csiszolt (NSz.) | csiszolatlan 1858 csiszolatlan (Nszt.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →csesz és a csosz (→csoszog) stb. tövével függ össze. A szóvég gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből másik gyakorító igeképzővel: csiszál ’csiszol, köszörül; dörzsöl, súrol, reszel’ (1783: Nszt.); csiszorál ’ua.’ (1820: NSz.).
☞ EtSz.; NéNy. 10: 84; TESz.; EWUng.→ csesz, csiszár, csiszlik, csoszog