csiripel A: 1527 cherypoͤleeſtewl [sz.] (ÉrdyK. 570); 1531 ſyrippoluan [sz.] (TelK. 24); 1536 chÿrÿppelnÿ [sz.] (NySz.); 1578 cziripelesiboͤl [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 147); 1627 Csiripeltek (NySz.); 1790 tsiribö́l (NSz.); 1793 tsiribǘlnek (NSz.); 1796 tsirimpelése [sz.] (NSz.); 1805 csiripël (NSz.); 1825 tserepelni [sz.] (Bernolák: LexSl. čwrlikať a., čirik a.); 1860 csirpel (NSz.); nyj. csiripőll (ÚMTsz.) J: 1 1527 ’〈madár, főleg veréb〉 éles, magas hangon szól | zwitschern, tschilpen’ # (↑); 2 1627 ’fecseg, cseveg | schwatzen, plaudern’ (↑); 3 1796 ’ciripel | zirpen’ (↑)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →csirke szóéval azonos. A szóvég gyakorító képző.  ≋  Hasonló hangutánzó-hangfestő szavak: finn sirkutta-; ném. zirpen, (R.) tschirpen; or. чиpикaть; stb.: ’csiripel, csicsereg; ciripel’.  ∼  Ugyanebből a tőből másik gyakorító igeképzővel: csirikkál ’csiripel, csicsereg’  (1789: NSz.); csirikkel ’ua.’  (1789: NSz.); csirikol ’ua.’  (1789: NSz.).  ⌂  A csirip ’‹indulatszó a csiripelés utánzására›’  (1804: NSz.) a csiripel-ből elvonással keletkezett.

☞ EtSz.; Grétsy: Szóhas. 112; TESz.; EWUng.→ ciripel, csér, cserfel, csiricsáré, csirke