csípő [6] A: 1211 ? Chipeu [szn.] (OklSz.); 1550 k. czÿpe (KolGl.); 1551 chipeienek (NySz.); 1572 chepew (Gl.); 1577 k. Chÿpeore (OrvK. 280); nyj. csíp, csipü (Nyatl.) J: ’a törzs csípőcsont körül kidomborodó része | Hüfte’
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A →csíp ’(meg)csíp, csípked’ szóból főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ő képzővel; az alaktanához vö. →kendő, →tető stb. A megnevezés azon a szemléleten alapul, hogy a csípőcsont mintegy befogja, becsípi a forgócsontot. Ehhez a szemlélethez vö. még csípőcsont (1577 k.: OrvK. 280) összetételt. ∼ Idetartoznak: (R.) csípely ’csípő’ (1846: NSz.); (N.) csipöle ’ua.’ (MTsz.); ezek származékszavak a csípő-ből névszóképzővel.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ csíp