csipog A: 1536 ? ſÿbogak (Pesti: Fab. 62); 1621 Czipegni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1784 tſipogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 81); 1804/ sipogását [sz.] (NSz.); 1805 csipëg (NSz.); 1862 csibeg (CzF.); nyj. cipeg (ÚMTsz.) J: 1 1536 ? ’vékony, magas hangon szól | piepen, piepsen’ # (↑), 1621 ’ua.’ (↑); 2 1889 ’csacsog, fecseg | plappern, schwatzen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →cseveg, →csibe stb. tövével függ össze. A szóvég -g gyakorító képző. ≋ Hasonló hangutánzó-hangfestő szavak más finnugor nyelvekben: zürj. ćipe̮stni̮ ’csicseregni, csiripelni kezd’; votj. ćipsi̮ni̮ ’csiripel, csipog, cincog’ stb. ⌂ Mindkét szó valószínűsíthető etimológiai összefüggése szól amellett, hogy az első szótörténeti adat ide is, és a →zsibong szóhoz is tartozhat.
☞ MNy. 10: 162; EtSz. csipëg a.; TESz.; EWUng.→ csibe, cseveg, csivikel, zsibong