csincsér × A: 1556 ʒinger (MNy. 79: 510); 1564 Chynchyer (OklSz.); 1598 czenczér [?✐] (Kakuk: ÉlOsm. 431); 1603 czönczer [?✐] (Kakuk: ÉlOsm. 431); 1634 Csincsir (MNy. 79: 510); 1697 Cséncsér (MNy. 79: 510) J: 1 1556 ’kézi békó, bilincs | Handfessel’ (↑); 2 1681 ’nyakló, nyakvas | Halseisen’ (SzT.)
Oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. zincir ’bilincs, kötelék’; – vö. még szbhv. (R.) sìndžīr ’ua.’. Az oszmánba az újperzsa zinǰīr ’ua.’ szóból ered. ≋ Megfelelői: rom. singir, (R.) zingír; blg. (R.) зинджíp; albán zinxhir: ’ua.’. ⌂ A szó belseji cs hanghelyettesítésen, a szó eleji cs hasonuláson alapul. A szó belseji g-s változatok gy-ként olvasandók és helyettesítésre utalnak. ⌂⇒ A magyarból: szlk. (R.) činčier ’ua.’.
☞ EtSz.; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 431; EWUng.