csinál A: 1372 u./ cʒÿnalna (JókK. 25); 1506 Ekechenalo [sz.] [szn.] (OklSz. eke-csináló a.); 1512 k. czanaltata [sz.] (WeszprK. 105); 1585 tsinyált [sz.] (Cal. 4); 1812 tsálásaért [sz.] (SzT.); 1816 Tséálom (Gyarmathi: Voc. 101); nyj. cánunk (MTsz.); sán (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’készít | herstellen, verfertigen; errichten’ # (↑); 2 1507 ’javít | ausbessern’ (SzT. csinálás a.); 3 1551 ’tesz, cselekszik | tun, machen’ # (NySz.); 4 1555 ’gerebenez | hecheln’ (OklSz.) (MNyj. 4: 177); 5 1568 ’rak, helyez | legen, stellen’ (SzT.); 6 1572 ’nemz, létrehoz; együtt hál, közösül 〈szépítő kifejezésekben〉 | zeugen; beischlafe 〈in euphem Ausdrücken〉’ (SzT.); 7 1750 k. ’okoz, előidéz | verursachen’ (SzT.) Sz: csináltat 1372 u./ cʒÿnaltattnÿ (JókK. 3) | csinált 1490 k. chÿnath ‹bef mn-i igenév› (NagyvGl. 174.); 1867 ’tettetett, színlelt | Schein-; erkünstelt’ (Nefelejts 1867. máj. 5.: 215) | csinálmány 1551 chinalmanyi (TESz.) | csinálódik 1794 nem-tsinálódna-é ’készül, létrejön | entstehen’ (Nszt.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (R.) činjati ’csinál, gyakorta tesz, cselekszik’; le.  (R.) czyniać ’ua.’; más szláv nyelvekben csak igekötővel: or. yчинять ’csinál, tesz, cselekszik, elrendez’; stb. [< szláv *činiti ’rendbe szed, elrendez; tesz, csinál, cselekszik’; vö. →csín].  ⌂  A szó belseji n depalatalizálódás eredménye. A változatok, mint pl. a cán, csál szóösszerántással keletkeztek.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 135; TESz.; EWUng.→ csín, mondvacsinált