csín ∆ A: 1181 ? Cin [szn.] (PRT. 8: 277); 1619 csinnyanak [n-j ~ ny-j] (NySz.); 1621 Cziny (Szenczi Molnár: Dict.); 1763 csintúl (NySz.); 1843 csínnek (NSz.) J: 1 1619 ’rend; mód | Ordnung; Art’ (↑); 2 1621 ’csend; nyugalom | Ruhe; Stille’ (↑); 3 1636 ’fortély | Kniff’ (NySz.); 4 1763 ’csinosság; ízléses külső | Nettigkeit; geschmackvolles Außeres’ (↑)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. činъ ’rend, sor; rang, méltóság, tekintély; mód, szabály’; szbhv. čin ’tett, cselekedet; rang, hivatal, tiszt(ség)’, (R.) ’alak, (megjelenési) forma’; szlk. čin ’tett, cselekvés, cselekedet’; or. чин ’rang, méltóság, rend, szertartás; illendőség, illem’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind cinṓti, cáyati ’rétegez, sorba rendez; gyűjt; halmoz; összeilleszt; felépít, létesít’; gör. πoιέω ’csinál, tesz, cselekszik’; stb.].  ⌂  Ahogy a →csinos, →csintalan stb. is mutatja, a szó a magyarban eredetileg veláris i̮-vel hangzott; a 19. században a toldalékolt alak esetenként palatális magánhangzóval is előfordul.  ≁  Nem tartozik ide a nyelvjárási csín ~ csíny ’a hordódonga vájata’  (1586: Radvánszky: Csal. 2: 64) szó; ez valószínűleg az olaszból ered: ol.  (vel.) zina, (mil.) gina: ’ua.’.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 134; TESz.; EWUng.→ csinál, csínja-bínja, csínján, csinos, csintalan, csíny, poéta