csillapít A: 1608 le cséllepétésére [?✐] [sz.] (RMNy. 3/2: 124–125); 1617 csillapettanaiak (NySz.); 1654 czilapittyak [t-j] (SzT.); 1760 Tsillapíták (NySz.); nyj. csiplagít (MTsz.) J: 1 1608 ’nyugtat; mérsékel | beruhigen; lindern’ # (↑); 2 1822 ’késleltet | zurückhalten’ (Wagner: Phras. Alvus a.)

csillapodik A: 1669 el tsillapodnak (NySz.); 1685 csilapodása [sz.] (NySz.); 1702 meg-tsillapodik [▽] (NySz. csillapít a.) J: 1 1669 ’megnyugszik; enyhül | sich beruhigen; sich lindern’ # (↑); 2 1719 ’leülepszik | sich niederschlagen’ (OklSz.)

csillapul A: 1806 tsilapúltt [sz.] (NSz.); 1825 csillapúlnak (NSz.) J: ’megnyugszik; enyhül | sich beruhigen, sich lindern’

Bizonytalan eredetű, esetleg egy relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -p mozzanatos képzővel keletkezett. Az abszolút tő feltehetőleg hangutánzó-hangfestő eredetű. A szó végződése különféle igeképzők.  ⚠  Finnugorból való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ EtSz.; MSzFE. csillapodik a.; TESz.; Benkő: FiktI. 51, 159; MNy. 84: 337; EWUng.