csilingel A: 1845/ csilingele (Nszt.); 1865 csilinköl (NSz.); nyj. csilingël, csilinkol (MTsz.) J: ’lágyan cseng, csenget | hell läuten, klingeln’ #
Játszi szóalkotás. | ⌂ A →cseng-ből tőnyúlással. A szóvég -l gyakorító képző. Hasonlóan a szlovákban is: szlk. ciling, cililing ’‹indulatszó a tiszta csengés hangjának megjelenítésére›’, cilingať ’nagyon tisztán, hosszan cseng’. – A csilink ’harangocska’ (1839: MTsz.) valószínűleg elvonás a csilingel-ből. ∼ Idetartoznak az alábbi ikerszók: csingilingi ’csilingel’ (1858: Nszt.), ’csengő, csengettyű; csengő, csilingelő hang’ (1858/: Nszt.), és csiling-cseleng ’csilingel’ (1859: NSz.).
☞ EtSz.; TESz. csingilingi a. is; EWUng.→ cseng