csikorog [1] A: 1416 u./¹ ւikorǵ (BécsiK. 218); 1513 ւíւorog (NagyszK. 247); 1519 k. ւicorog (DebrK. 600); nyj. csikarog (ÚMTsz.); csitorgván [sz.] (MTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’〈tárgy〉 éles, ritmikusan ismétlődő bántó hangot ad | knarren’ # (↑); 2 1604 ’〈élőlény〉 fülsértő hangot ad | schreien’ (Szenczi Molnár: Dict. Stríx a.); 3 1754 ? ’szenved | leiden’ (NSz.), 1807 ’ua.’ (NSz.); 4 1784 ? ’fagy | es friert’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 90), 1833 ’ua.’ (NSz.); 5 1790 ’nyomorog | darben’ (NSz.) Sz: csikorgás 1493 k. chykorgaas (FestK. 378)
csikorgat A: 1416 u./¹ ւikorgatoc (BécsiK. 218); 1813 csikargatták (NSz.); 1843 csitkorgotva [sz.] (SzT.); nyj. csítorgat (MTsz.) J: ’fogával csikorgó hangot idéz elő, csikorog | mit den Zähnen knirschen; knarren lassen’ # Sz: csikorgatás 1416 u./¹ ւikorgataſanac (BécsiK. 262)
csikordul A: 1853 csikordul (Nszt.); 1860 csikordult (NSz.) J: ’rövid, csikorgó hangot ad | einmal knarren’ #
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →csikar-éval azonos. A szóvég különféle igeképzők, amelyek közül az -r egy ősi gyakorító képző. Hasonlóan más finnugor nyelvekben is; vö. →csikar. A k ~ cs ~ t hangváltozás a szó hangutánzó-hangfestő természetével magyarázható.