csík¹ A: 1113 Ciker [hn.] (Fejérpataky: KKOkl. 60); 1213/ ? Sicu [szn.] (VárReg. 382.); 1255/ ? Chek [hn.] (Nyr. 105: 482); 1395 k. chuk hal (BesztSzj. 306.); 1405 k. chik (SchlSzj. 805.); 1763 Csék (NSz.) J: 1 1113 ? ’hengeres testű, mocsárban, lápban élő halfajta | Schlammbeißer (Misgurnus fossilis)’ (↑), 1533 ’ua.’ (Murm. 1161.); 2 1395 k. ’angolna | Aal’ (↑); 3 1708 ’metélt tészta | Nudel’ (Pápai Páriz: Dict. Offa a.); 4 18. sz. eleje ? ’daganat | Geschwulst’ (SzT. csík³ a.), 1779 u. ’ua.’ (Nszt.); 5 1838 ’pióca | Blutegel (Hirudo medicalis)’ (Tsz.) Sz: csíkászik 1648 csíkászó [sz.] (KárOkl. 4: 291) | csíkász 1652 Cʒikaʒ[na]k ‹fn› ’réticsík-halász | Schlammbeißerfänger’ (MNy. 42: 77)

Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A réti csík éles levegővételi hangjának utánzására. A →csikar tövével és a →csikorog szócsaládjával lehet azonos. Több más nyelvben is hangutánzó-hangfestő eredetű megnevezései vannak ennek a halfajátnak; vö. ném.  (N.) piepaal; szlk.  (N.) sikavica; stb. A 2., 3., 5. jelentése metafora. A 4. jelentéshez vö. →béka, →rák stb.  ⚠  Az értelmezés, miszerint egy síkhal ~ csíkhal ’csúszós, sikamlós hal’ típusú összetétel első tagjának önállósodásával keletkezett volna, kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. čikov, (N.) čik ’réti csík’, rom.  (N.) cicár ’kövicsík, kövihal’ stb.

☞ TESz.; NytudÉrt. 71: 24; EWUng.→ csík², csikar, cssíkbogár, csíkmák, csikorog, gyík, mácsik