csihés × A: 18. sz. csihéssé (Nyr. 40: 422); 1805 e. csijést (Nyr. 37: 349); 1816 tsihéssé (Nyr. 34: 524); nyj. csihís (ÚMTsz.); csühös (Nyr. 36: 235) J: ‹mn› 1 18. sz. ’rossz hírű, hírhedt | berüchtigt, verrufen’ (↑); 2 1873 ’félénk, ijedős; nyavalyatörős | furchtsam; epileptisch’ (Nyr. 2: 188) | ‹fn› 1 1821 ’gonosztevő; bűnös személy | Übeltäter; Schuldiger’ (TudGyűjt. 2: 67); 2 1847 ’az, akit mindenki ugrat, megviccel | Zielscheibe des Spottes 〈Person〉’ (Arany J.: ÖM. 2: 106)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A szó alaktani szerkezete alapján -s melléknévképzős származékszónak tűnik, de ez a feltevés nem igazolható.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.