csigolya¹ A: 1211 ? Cigolou [szn.] (OklSz.); 1549 Chygolya (OklSz.); 1551 chygola (OklSz.); nyj. csuguja (MTsz.) J: ’gerincoszlop csontja | Wirbelbein’ #

csigolat ∆ A: 1551 nyakchygolaton (NySz.); 1585 tsigalat (Cal. 523) J: ’gerincoszlop csontja | Wirbelbein’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a csigolya¹ egy relatív fiktív tői származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -a képzővel; az alaktanhoz vö. →csusza, →hulla stb. Az -l gyakorító képzős relatív tő (’forgat, teker, csavar; hajlik, görbül’ jelentésben) a →csigolya² tövével függ össze. Az abszolút tő a →csiga szóéval azonos. A →csigolya¹ és →csigolya² szószerkezetileg azonos, de ezek a szavak egymástól függetlenül fejlődtek ki.

A csigolat származékszó. |  ⌂  A relatív tőből -at névszóképzővel keletkezett.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Eredetileg mindkét szó a fej forgatását szolgáló nyakcsigolyákra vonatkozhatott; a ’gerinccsigolya’ jelentés jelentésbővüléssel alakult ki.

☞ MNy. 11: 312; NytudÉrt. 30: 23; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ csiga, csigolya²