csiger × [4] A: 1215/ ? Cheger [szn.] (VárReg. 179.); 1395 ? Cygerd [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 146); 1430 k. chyger (SchlSzj. 2158.); 1577 chw̋goͤr (OrvK. 392); 1591 Cziger (SzT.); 1673 Csűgrőt (SzT.); 1713 tségért (NySz.); 1732 csíger (SzT.); 1734 Chinger (MNy. 79: 510); 1807 Tzigora [□] (Nyr. 25: 284); 1835 csenger, Csige (TudGyűjt. 2: 29); 1862 csėngėr (CzF.) J: 1 1215/ ? ’savanyú, silány bor | Tresterwein’ (↑), 1430 k. ’ua.’ (↑); 2 1788 ’silány gyümölcsbor | minderwertiger Obstwein’ (MNy. 20: 139)

Valószínűleg jövevényszó egy török nyelvből. |  ≡  Tar. čägir ’égetett szesz; pálinka’; kelet-török čeγir ’bor’; vö. még CC. čaγı̈r ’ua.’; kipcs. čakı̈r ’ua.’; oszm. c̦akır ’ua.’; stb. [török eredetű].  ⌂  A törökben ritka palatális alak átvételével lehet számolni. vö. →bölény, →gödény stb.  ⌂  Kiindulási alakja valószínűleg a *čiger lehetett.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. činger, (Kaj) čiger; szlk.  (N.) čingír; rom.  (N.) cighír; stb.: ’csiger, lőre’, a románban ’gyümölcsbor’ jelentésben is.

☞ MNy. 2: 195; EtSz.; TESz.; Ligeti: TörK. 287; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.