csiga A: 1272 ? Chyga [szn.] (MNy. 10: 39); 1395 k. chӳga (BesztSzj. 1118–1119.); 1467 Czwg (OklSz.); 1836 nyaka tsugája (Kassai: Gyökerésző 5: 218); nyj. csilige (MTsz.) J: 1 1395 k. ’egy fajta puhatestű állat | Schnecke (Gastropoda)’ # (↑); 2 1493 ’tengelye körül forgó, korong alakú emelőeszköz, amelyet a vájatába illeszkedő kötéllel mozgatnak | Rolle’ # (OklSz.); 3 1512 k. ’csigaemelővel működtetett kínzóeszköz | Folterseil’ (WeszprK. 103); 4 [főleg nyak~] 1560 k. ’csigolya | Wirbelbein’ (GyöngySzt. 4466.); 5 1585 ’játékcsiga | Kreisel’ # (Cal. 1094); 6 1820 ’csigatészta, lúdgége | Schneckennudeln’ (MNy. 68: 336) Sz: csigáz [főleg el~] 1512 k. meg czigazot [sz.] ’elkínoz, meggyötör; elfáraszt, elbágyaszt | 〈haupts. el~〉 quälen; abmatten, abplagen’ (WeszprK. 103); 1861 ’felkelti az érdeklődést vki, vmi iránt | 〈haupts. fel~〉 spannend machen’ (NSz.) | csigás 1522 Chygasewswenye ’csiga alakú, csigavonalú | schneckenförmig’ (OklSz.); 1790 ’göndör, fürtös | lockig’ (NySz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg egy fiktív tő egy származékának szófajváltásával. |  ⌂  Egy főnevesült, -a képzős folyamatos melléknévi igenévnek tűnik; az alaktanához vö. →csusza, →hulla stb. A szótő esetleg egy ótörök nyelvből jön; vö. Kāšγ. čı̈γrı̈ ’kerék’; oszm. c̦ıkrık ’kútkerék, rokkakerék’; tat. čı̈γı̈r ’kerék’ [? < török *čı̈γ- ~ *čı̈g- ’forgat, teker, csavar’]. A szótő igei természetéhez vö. →csigolya¹. – Játszi szóalkotás a csiga szóból: (N.) csilige ’kicsi csiga’  (MTsz.).  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. čigra, (N.) čiga ’orsó, csiga, tekercs, henger; pörgettyű; kútgém’; rom.  (N.) cigă ’csiga; orsó, csiga, tekercs, henger; pörgettyű’; stb.

☞ TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ csigabiga, csigolya¹, csigolya²