csicskás ∆ A: 1909 csicskás (UjIdők 1909: 334); 1937/ csicskás (NyK. 70: 453) J: ’tisztiszolga, küldönc | Offiziersbursche’
Származékszó. | ⌂ A (R.) csicska ’V-alakú piros paszomány a tisztiszolga zubbonyujjának elején’ (1914 e./: MNy. 39: 231) szóból keletkezett melléknévképzővel. A csicska vitatott eredetű: vagy belső fejlődésű, származékszó a →csúcs-ból kicsinyítő képzővel vagy az ukr. (Kárp.) чiчкa ’virág’ szóból ered. – A csicskás már az első világháború előtt használatban volt a katonai nyelvben, azonban ezt adatokkal nem lehet igazolni.
☞ MNy. 39: 381, 40: 60; TESz.; EWUng.→ csúcs