csibuk × A: 1817 Tsubuk (SzT.); 1823 Csibuk (MNy. 70: 94); 1847 csubak (Nyr. 26: 369); nyj. csubik (ÚMTsz.) J: ’hosszú szárú 〈török〉 pipa | Tschibuk’ Sz: csibukozik 1854 csibukozott (NSz.)
Valószínűleg oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. c̦ubuk, (N.) c̦ıbuk: ’bot, pálca; pipaszár, hosszú szárú pipa’; – vö. még szbhv. čibuk ’hosszú szárú pipa’. Az oszmánban török eredetű. ≋ Megfelelői: rom. ciubuc; le. cybuch; or. чyбyк; stb.: ’ua.; pipaszár’. ⌂ A szó kései felbukkanása az irodalmi vagy kereskedelmi nyelvből való átvétel mellett szól. – Az 1266 Chybuk [szn.] (NyK. 46: 130) valószínűleg kun eredetű.
☞ EtSz.; TESz.; Doerfer: TE. 3: 45; EWUng.