csibe A: 1757 csibéért (MNy. 45: 341); 1799 Czibe (Nszt. 204); 1825–1827 tsébe (Bernolák: LexSl. kura a.); 1838 csebe (Tsz. Czibe a.); nyj. csipe, csübét (ÚMTsz.) J: 1 1757 ’kiscsirke | Küken’ # (↑); 2 1861 ’kislány | kleines Mädchen’ (NSz.); 3 1879 ’keresztrakás után a tarlón összekapart gabona; egy villára való széna-, szalmacsomó | nach dem Aufmandeln zusammengeharktes Getreidehäuflein; eine Gabelvoll Heu od. Stroh’ (Nyr. 8: 522)

Származékszó, képzésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Az alapszó a (N.) csib-csib, cib-cib; stb. ’‹csirkehívogató szó›’  (ÚMTsz.) szavakkal, ill. a →cseveg, →csipog stb. igék tövével függ össze. A szó végződése kicsinyítő képző vagy -e folyamatos melléknévi igenévképző; vö. →pipe, pizse (→pizseget) stb. Amennyiben a szó eredetileg egy folyamatos melléknévi igenév volt, akkor főnevesülésen ment keresztül. – A 2., 3. jelentések metaforikus úton keletkeztek.  ≋  Ehhez hasonló: oszm. civciv ’csiripelés, csipogás; fióka, (kis)csibe’; ném.  (baj.-osztr.) zib ’‹csirkehívogató szó›’, zibəl ’szelíd baromfi’; or. цыплëнoк ’(kis)csibe’; stb.  ∼  Idetartoznak: (N.) ciba, csibi ’(kis)csibe’  (ÚMTsz.).

☞ MNy. 7: 354; EtSz.; TESz.; EWUng.→ cseveg, csibész, csipog