cseveg A: 1585 Tsiu agozitok [ɔ: Tsiuago zitok] [sz.] (Cal. 808); 1594 e./ chieuegnec (Balassi: Camp. 10); 1604 Czevegoͤc (Szenczi Molnár: Dict. Lállo a.); 1615 cziefoͤgi (NySz.); 1640 tzivagot (NySz.); 1669 tsivog (NySz.); 1805 csevëg (NSz.) J: 1 1585 ’csipog, csivitel | piepsen, zwitschern’ (↑); 2 1594 e./ ’beszélget, könnyeden társalog; fecseg | plaudern, schwatzen’ # (↑); 3 1604 ’csahol | kläffen’ (Szenczi Molnár: Dict. Obgánnio a.); 4 1784 ’gagyog; gőgicsél | babbeln; lallen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 29)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →civakodik, →csivikel stb. szócsaládjával függ össze. A szó végződése gyakorító képző.
☞ EtSz. csivog a. is; TESz.; EWUng.→ civakodik, csibe, csipog, csivikel