csetepaté A: 1531 czerepate [ɔ: czetepate] (ÉrsK. 424); 1544 Csaté-paté [✐] (RMKT. 2: 185); 1590 czata pateiát (NySz.); 1612 czatay patayt (MNy. 79: 510); 1652 csatepete [?✐] (EtSz. 3. csete a.); 1664 csetepaté (MonÍrók. 8: 371); 1668 czatej patej (MNy. 45: 193); 1703 csité patéjok (MNy. 68: 336); 1759 tsitepatázásokban [sz.] (NSz.); 1774 tsiti-pati (NSz.) J: 1 1531 ’csődület; zenebona | Volksauflauf; Spektakel’ (↑); 2 1572 ’verekedés; csatározás | Schlägerei; Scharmützel’ # (SzT.)

Összetett szó, ikerszó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt tagok a →csetten és →pattan szócsaládjainak fiktív, hangutánzó-hangfestő eredetű tövéből eredő származékszavak. A keletkezésmódjához vö. →csihi-puhi. Végződése valószínűleg -e > -é folyamatos melléknévi igenévképző vagy -ej > -é névszóképző; az alaktanához vö. dörej (→dörög), zörej (→zördül) stb. Amennyiben a szó elő- és utótagja melléknévi igenevek voltak, főnevesülés ment végbe.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 45: 192; TESz.; Benkő: FiktI. 97, 108; EWUng.→ csetten, pattan