csermely A: 1621 Czermelye [□] (Szenczi Molnár: Dict.); 1779 tsermelyke [sz.] (NyF. 50: 9); 1854 csermélyei (NSz.); 1862 csėrmėly (CzF.) J: ’ér, patak | Bächlein’
Köznévvé vált tulajdonnév, valószínűleg tudatos szóalkotással. | ⌂ A (R.) Csermelye ~ Csermely [hn.]-ből, egy hajdani, észak-magyarországi patak nevéből származik; vö. 1261 Chermele [hn.]. Ez a helynév valamelyik szláv nyelvből ered; vö. szln. Črmlja [hn.]. A szláv helynév eredetéhez vö. →csormolya. ⌂ A magyar szó eredeti változata csermelye ́ (↑) volt. A csermely alak ebből keletkezett a szóvégi -e elhagyásával. ⌘ A nyelvújítás korában keletkezett. ∼ A használatát az ugyancsak ez időtájt újra felbukkanó csergeteg ~ csörgeteg ’patakocska’ (→csörög) (EtSz. 1: 964) segítette elő. – Idetartozik: csermeteg ’patakocska’ (1860: NSz.); ez valószínűleg szóvegyülés a csermely és csergeteg szavakból.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ csormolya