cserkész A: 1763 Cserkesz, cserkész (NSz.); 1862 csėrkész (CzF.) J: 1 1763 ’erdőőr | Waldhüter’ (↑); 2 1838 ’kereső, kutató személy | herumsuchende Person’ (Tzs.); 3 1838 ’halászatnál segédkező személy | beim Fischfang behilfliche Person’ (Tsz.); 4 1912/ ’a cserkészetben részt vevő személy | Pfadfinder’ (Sík: Cserk. 14)
cserkészik A: 1791/ tserkésze (NSz.); 1884 cserkészik [▽] (Nyr. 13: 451) J: 1 1791/ ’lopakodva járkál; erdőben vadat keresve járkál, a vadat lopakodva megközelíti | schleichend herumgehen; pürschen’ (↑); 2 1808 ’fürkész vmi után; jár vki után | umspähen; jmdm nachsteigen’ (Sándor I.: Toldalék) Sz: cserkészet 1860 cserkészet ’vadászat | Jagd’ (NSz.); 1912 ’angol eredetű nemzetközi ifjúsági (jellem)nevelő mozgalom, szervezet, ill. az ebben való részvétel | Pfadfinderschaft’ (MNy. 84: 481)
cserkel × A: 1831 cserkél (Kreszn.); 1831 Cserkelem (TudGyűjt. 7: 17); 1862 csėrkėl (CzF.) J: ’settenkedik; leskelődve jár | herumschleichen; lauernd sich umhertreiben’
Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A relatív tő -k mozzanatos képzővel jött létre. Az abszolút tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, és összefügghet a →csörög és csörtet (→csörtölőz) szócsaládjának tövével. A szavak végződése feltehetőleg az -ész névszóképző, ill. az -észik és -l gyakorító képző. A cserkész főnév 4. jelentéséhez vö. ang. boy-scout tkp. ’felderítő fiú’; ném. Pfadfinder tkp. ’nyomkereső’. ⚠ A latinból való származtatása téves.