cserfel × A: 1772 cserfelj (CzF. csere 2. a.); nyj. csörföl (MTsz.) J: ’nyelvel; fecseg | widerreden; schwätzen’
cserfes × A: 1829 Csörfös (TudGyűjt. 11: 84); 1833 cserfese (NSz.); 1873 Cserfės (Nyr. 2: 134) J: ’beszédes, csacsogó | redselig’
A szócsalád alapja, a cserfel onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →csiripel tövével, továbbá a →csörög stb. szócsaládjával függhet össze. A szó végződése -l gyakorító képző. A szó belseji f a p mozzanatos képzőre látszik visszavezethetőnek.
A cserfes származékszó. | ⌂ A melléknévképzős cserfel alapján keletkezett.
A szócsaládhoz még | ∼ Idetartoznak: cseferít ’gyorsan cseveg, fecseg’ (1838: Tsz.); cserfe ’beszédes, bőbeszédű’ (1878: Nyr. 7: 138)