cseremisz A: 1757 Czeremissi (MNy. 74: 508); 1783 Tsermiſs (Molnár J.: MKönyvHáz 2: 16); 1805 Tseremiszszek (Tompa J.: MűvArch. 85); 1808 Tseremesek (NSz.) J: ‹fn› 1757 ’mari ember | Tscheremisse’ (↑) | ‹mn› 1864 ’a marikkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | tscheremissisch’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Tscheremisse; fr. Tchérémisse; or. чepeмиc; stb.: ’cseremisz’. Az orosz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< csuv. śarmǝ̑s, śarmǝ̑ś ’ua.’]. ⇒⌂ A magyarba főleg a német nyelvből került; a cseremisz alakhoz vö. →baskír. ⌂ Egyes változatok szóvégi i-jéhez vö. →módi, →tanti stb. ⊚ A cseremiszek belső elnevezése a cser. mari, amely a magyar tudományos szaknyelvben is elterjedt; vö. mari ’ua.’ (1937: NSz.).
☞ TESz.; EWUng.