csér A: 1296 ? Cheer [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 294); 1308 ? Chyr [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 216); 1313 ? Cher [hn.] (FNESz.); 1860 csér (NSz.) J: ’halászcsér | Meerschwalbe (Sterna arctica)’

cserkó × A: 1522 ? czerko [szn.] (MNyTK. 86: 81); 1795 k. tserkó (NSz.); 1820 Cerkóknak (NSz.); nyj. cërkó (Kiss J.: Mad. 179); szerkő (Nyr. 16: 221) J: ’halászcsér | Meerschwalbe (Sterna arctica)’

Valószínűleg a szócsalád alapja, a csér onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →csiripel, →csirke stb. tövével áll összefüggésben. Hasonló hangutánzó-hangfestő szavak más uráli nyelvekben is vannak: vog.  (T.) ćarå; zürj. čirak; szelk. sār, šār; stb.: ’sirály’. A magyar szóval való etimológiai összefüggésük kevésbé valószínű.  ≋  Hasonlóan más idegen nyelvekben is: csuv. čarlan ’szürke gém’; ol.  (N.) cirru ’sirály’; stb.

A cserkó származékszó. |  ⌂  Valószínűleg a csér-ből keletkezett kicsinyítő képzővel. Ugyanakkor nem zárható ki teljesen, hogy ez a származékszó egy csérrog (→cserreg) típusú igére megy vissza; a keletkezésmódjához vö. →cinke, →lepke stb.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: (N.) csérka ’sarki halászcsér’  (MNy. 2: 116), csérla ’ua.’  (Nyr. 27: 538), sorjáng ’ua.’  (MNy. 2: 117).  ≁  Nem tartozik ide: csér ’(bél)sár, sár’  (1832: TudGyűjt. 3: 71); ez a nyelvjárási szó ismeretlen eredetű.

☞ MNy. 2: 114; FUF. 11: 190; TESz. csér¹ a., csér² a.; Kiss J.: Mad. 178; EWUng.→ csiripel, csirke, sír¹